2012. február 26., vasárnap

A futás öröme

    Nyolc, vagy kilenc éves lehettem, mikor az anyám futni kezdett. Az öcsémmel együtt rendszerint elkísértük a stadionba és a pálya mellett játszottunk, miközben ő rótta a köröket. Később már nem mentem vele, annyira nem érdekelt a dolog, de úgy nőttem fel, hogy ő évről évre növelte az adagot, rendületlenül kijárt és aztán klubtag lett, versenyezni kezdett...nem sokat jelentett számomra a dolog. Azt azért láttam, hogy lényegesen csinosabb az átlagnál, erős, nehezen fárad és imádtam, amit a versenyekről hozott nekünk. Apróságok, érmek, édesség a befutócsomagból.

  Ahogy felnőttem, mindennel foglalkoztam, sok minden érdekelt, de a sport hidegen hagyott, így hát hamarosan kezdtem nagyobbacska fridzsiderre emlékeztetni. A húszas éveim vége felé (egyébként még most is ott tartok) végül észbe kaptam és sportra, diétára adtam magam, mielőtt még nagyon késő. És aztán nagyon gyorsan őrült függő lettem. Az étkezésé is, amivel mostanáig a fő gondom, hogy túl sokat eszem, de többnyire a jó dolgokat, de elsősorban a mozgásé. Próbálkoztam ezzel-azzal, köztük futni is elkezdtem. Eleinte egyedül gyakorolgattam, aztán eljött a nap, mikor kimentem anyával a Stadionba és bírtam az iramot. Teljesen megdöbbentem és még jobban sarkallt. Egyre többet és többet futottam, főleg azért, hogy bizonyítsam magamnak: ezt is meg tudom csinálni. Mivel rám a "nagyon, vagy sehogy"-hozzáállás jellemző, így időnként le is sérültem egész szépen. Egyszer egy hónapig nem futhattam a fájó csípőm miatt és egyszer valami történt a talpammal, ami újabb havi pihenésre száműzött.
      Ahogy anyuval kezdtem futni más lett az egész, elkezdtem megszeretni a dolog szociális oldalát, társasági eseménnyé vált. Váratlanul akadt egy lehetőség: az őszi félmaratonra egy lány lemondta a versenyt, pedig a nevezése megvolt. Vállaltam, hogy elmegyek helyette, egy hónapom sem volt a felkészülésre. Ezért kezdtem tovább növellni az adagot.
      Ha tudtam volna, hogy mire vállalkoztam, sosem vállaltam volna. A verseny borzalmas volt. Őrült melegben futottam rengeteg ember között. Úgy éreztem, hogy sosem fogy el. Megfogadtam, hogy soha többé. Csoda, hogy végig értem és a cél után csak botorkáltam a tömegben hulla fáradtan és próbáltam visszatartani a könnyeimet. A fáradt és borzasztóan büszke könnyeimet. Mikor megkaptam a befutócsomagom és a részvételi érmem, olyan büszke voltam rá, mint még talán soha semmire. És már a következőt terveztem, ahol majd sokkal jobb eredményeket érek el.
      A következőn megfogadtam, hogy egy év múlva már a maratonistákkal indulok, nehogy lemaradjak valamiről. Aztán elindultam még egyen, lényegesen jobb eredménnyel végeztem és mégis, valahogy elült az egész, nem futottam pár hónapig, nem volt meg a motiváció. Egészen pár héttel ezelőttig. Most motivált vagyok, mint még soha és az eredményeim is tükrözik, úgy érzem. Nem tudom, miért, de napom nem telhet nélküle, még akkoris jó, ha fáj.
      Ma azt kérdezték, miért futok: a futás öröméért, vagy a fogyásért. Nem tudom, mindkettő, egyik sem. Elsősorban az érzés miatt, amikor este elindulok. Felhúzom a futócipőt, fülembe a zene és indulás. Csak elengedem a tagjaimat és visz a lábam, hihetetlen élmény, elsüllyed a világ Aztán imádok versenyezni, a hangulatot, az embereket, a közös élményt. És nagyon jók a közös futások hasonló érdeklődésű emberekkel, a beszélgetések közben. Hirtelen ennyi jut eszembe, de ennél azért összetettebb a dolog. Büszkeséget ad, tartást, az elvégzett munka örömét, hogy olyasmit teszek, amit nem képes mindenki, amihez akarat kell. Plussz számomra a 6-7-10 kilométer nem tűnik nagy távnak, hiszen még az anyukám is többet fut ennél. És a dolog még ennél is összetettebb.

5 megjegyzés:

  1. Pont ezen gondolkodtam én is egyik nap, hogy miért is futok, de nem lehet megfogalmazni, nem lehet szavakba önteni. Mennem kell és kész. Talán azért futok, mert gyenge vagyok: hívnak a hegyek és én képtelen vagyok nemet mondani. :-)
    Aki meg sosem futott, annak úgysem lehet elmagyarázni, hogy milyen örömet ad a futás. 11 éve futok (sok kihagyással sérülések miatt) és édesanyám 11 éve kérdezgeti, hogy miért szeretem így kínozni magam. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)
      Engem elsősorban az érdekelt, miért fut valaki heti 30-40 kilómétereket :) Max. 10-nél tartok, de hetek óta 0... nálam ez úgy látszik nem alakult ki úgy, mint nálatok.

      Törlés
  2. Amíg nem futottam, én sem értettem, hogy az anyám mért élvezi, hogy kínozhatja magát. :D Szamóca: Engem többnyire az aszfaltcsík hív előttem a sötétben, de néha a hegyek varázsa is elkap. Lesz itt egy nagyon jó kis hegyi verseny májusban, a klubom szervezi, többek szerint az egyik legszebb magyarországi félmaraton és elég durva pálya. Töprengek, hogy jó lenne 10 km-en elindulni, a félmaraton rémítőnek tűnik ilyen hullámos szakaszon. Ti egyedül, vagy társasággal szerettek futni? És csendben, vagy fecserészve? Ebben nagyon megosztottak az emberek, úgy vettem észre. Angelocska: Sok helyen azt ajánlják, hogy akkor kezdhetsz félmaratonra egyáltalán edzéstervvel felkészülni, ha a heti 30 km minimum gond nélkül megvan. Ezért dolgozom az ügyön, részben. És mert nagyon elkapott a gépszíj.

    VálaszTörlés
  3. Nálam középsuliban a futás egyenlő volt a legnagyobb nyűggel! A kötelező 12 perces felmérést alig bírtam tisztességesen megcsinálni. Ha nincs Zsuzsi az egyetemi szobatársam biztos nem itt tartanék. Ma egy órát képes vagyok futni megállás nélkül ami nálam átlagban 10 km-t takar. Igaz a hideg most engem is visszatartott, de jön a jó idő és ismét megállíthatatlan leszek. Nálam a nyerő az mp3 vagy rádió (MR2).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ismerős a helyzet. Máig emlékszem, mikor általánosban egy osztálytársam húzott végig a pályán és életemben először megállás nélkül lefutottam a távot. Annyira büszke voltam és máig hálás vagyok neki ezért! :) Ennek ellenére ezután még vagy 15 évig utáltam futni.
      Tényleg: ki mit hallgat futás közben? Nekem nagyon bejönnek a Nike intervall-edzős összeállításai, különösen az Improve your endurance. Jó a zene és tetszik, ahogy levezénylik a 42 perces edzést. :)

      Törlés